MANDALA - Website of Gabor Kovacs

                      HAIKUK        /        HAIKUS

Levágott fejek

szállnak az égen, vérük

fonal a szélben. 

 

Cut-off heads

fly on the sky, their blood is

thread in the wind.

Óriás torony

a nyak, fogak közt a rés

sok sötét ablak. 

 

Giant tower is the neck,

between teeth are gaps

like many dark windows. 

Megáll az idő!

Fölöttünk szállnak zúgva

a harang-hadak.

 

Time stops!

Armies of bells

are flying directly above us. 

Nem bántják falánk

halak tó mélyén ülő,

bölcs nyugalmadat. 

  

Greedy fish don't hurt

your wise calmness

at the bottom of the lake.              

Disznónyáj rohan

tengerbe, szavak lila

mentsvára mögött. 

 

Pig herd runs

into the sea, behind the purple

refuge of words. 

                                                                               

Barna kezemen

vad, sűrű szőrszálerdő

lángol vörösen. *

The hair redly flames

on the back of my brown

and hairy hand. 

                                                                                      

Válladra hulló

aranycsiga-zuhatag

kibontott hajad.

 

Falling on your shoulder

your unfastened hair -

the gold snails of a cascade. 

Rém meglepődöm!

Ékszeres dobozomban

koszos, nagy köröm. 

 

I'm surprised terribly

in my jewel box is a

dirty, big fingernail. 

A halál csillan

mosolyomon, ág-árnyék

a homlokomon. *

Death glitters

in my smile, the shade of a branch

is upon my forehead. 

Ködhegyek mélyén

búvik szívem, száz patak

zuhogó vérem. 

 

My heart is hidden

between foggy mountains,

my blood turned into streams. 

Vérét ereszti

egy bíbor sárkány-felhő,

ömlik aranylón.

 

A crimson dragon-cloud

shed its blood -

golden rain falls. 

Életem köd-kék

verem. Idelent várok,

egy szürke hegyen. 

 

My life's a foggy pitfall.

I'am waiting down here,

on a grey mountain. 

Halálkerék megy

fehér réten át. Forog,

jár nyomtalanul.

 

The wheel of death

goes across a white field.

Turns, goes tracklessly. 

Hold villan, mint bárd

a sötétben, fény csurran

az utcakőre. 

 

Moon flashes,

like a hatchet in the darkness -

light splashes on the cobblestones. 

Búvik a bogár,

óriás kavics mögül

kémlel, kukucskál.

 

A poor beetle

behind a giant pebble

waits and spies. 

A hóban apró,

levágott madárkarom,

jel a homlokodon. 

 

Tiny, cut-off bird's claw

lying in the snow -

mark upon your forehead. 

Omlik a napfény,

kibontja vitorláját

a hátam mögött.

 

Sunlight streams,

sails with giant wings

behind my back. 

Suhogó magány

végtelen hegyek fölött.

Egy arc eltörött. 

    

Swishing solitude

above endless mountains.

A face was broken.              

Katicabogár

áll az ujjbegyen. Szárnyát

nyitja, elrepül.

 

A ladybird stands

on the fingertip.

Opens its wings, flies away.              

A szék olyan, mint

a gazdája: ha már üres,

hűtlen a lelke. 

    

The abandoned chair,

just like his host, if already empty,

turns disloyal.           

Ezüstfátyolban

már a táj, viaszcsepp hull,

forró gyertyanyál. 

  

The molten wax is dripping,

like hot candle-saliva. Silvery blue

veil was on the landscape.